Beküldte fulopagi 2011. 02. 6-n 23:14-kor

Budapest legnagyobb téli szabadtéri vásárának ígérték a szervezők a február első hétvégéjére megszervezett Mangalica Fesztivált, azonban egy kellemes napsütéses,  lágy szellővel tarkított tavasznyitó rendezvény kerekedett belőle, aminek valljuk be, mindannyian nagyon örültünk.

Mi vasárnap kora délután indultunk a Városliget felé, ahova már a szélén ki lehetett volna rakni a megtelt táblát. A szikrázó napsütésben szinte fél Budapest kilátogatott a parkba, illetve környékére. A padokon trécselő nénik, összebújt párok sütkéreztek, gyerekek élvezték a friss levegőt a játszótereken, a csónakázó tó környékén bámészkodó emberek etették a kacsákat, vidám nevetés hangja töltötte be az egész teret.

Vajdahunyad várához közeledve egyre sűrűsödött a tömeg, a bejárathoz vezető út mentén kézművesek kínálgatták már portékáikat. Volt itt minden, ami általában a vásárokon megjelenik, nekem újdonságként talán a kecsketejes krémeket és tisztálkodási termékeket áruló stand volt. Egy normál méretű szappant, aminek állítólagos kecsketej tartalma 60% volt 800 Ft-ért adtak.

A vár kapun belépve már tényleg hömpölygött a tömeg a belső udvarban, ahol már elsősorban a gasztronómiai élvezeteknek jutott az elsőbbség. Finom illatok keringtek a levegőben, sült gesztenye, kürtöskalács, mini fánkok, forralt bor, megannyi finom nyalánkság fogadta a belépőt.

Hömpölygő áradatJobbra a színpad, igaz, még csendesen megbújt a tömegben, balra a sarkon a kápolna tőszomszédságában kovács izzította a tüzet, ütötte a vasat, és még valódi üzlet is köttetett, míg ott jártunk.

Tovább haladva jópofa logikai játékokat próbálgattak lelkes fiatalok, majd lassan elérkeztünk az  mangalica rajongók igazi Kánaánjába. Hosszú sorban kínálgatták a sült kolbászt, hurkát, tarját, csülköt, megannyi finomság sercegett a forró serpenyőkben. Én nem vagyok igazán hús rajongó, és többnyire a tollas, repülő, vagy a vízben ficánkoló fehérje származékokat részesítem előnybe.

De itt, talpán legyen még egy vegetáriánus is, aki nem vesz a szájába egy falatot sem, hiszen nem lehetett ellenállni ezeknek nyálösszefuttató étkeknek. Igaz, sok esély sem volt rá, hogy ízlése szerint találjon magának ennivalót, hacsak nem a hagymás krumpli, no meg a savanyúságok.

Hosszú sorban kígyóztak a sorok, türelmesen várakoztak az emberek, hogy megkaphassák a hőn áhított gőzölgő, frissen sütött pecsenyéjüket, középen az asztalok széles sora mellett pedig vígan falatoztak már a szerencsések. A színpadon zenészek húzták a nótát kísérőként, igazán jó volt a hangulat.

Tovább haladva értünk el a portékáikat kínáló gazdákhoz, ahol is több mint 30 termelő kínálta a füstölt sonkát, kolbászt, szalonnát. Csillogó, győztes serlegek hirdették a gazdaságok eredményeit, büszke tulajdonosok kínálgatták kóstolásra áruikat. Persze mi sem távoztunk üres kézzel, pár kolbász, és házi májas lett a zsákmányunk.

Egy utcában hazai sajtkészítők rakodták ki a változatos ízű tejtermékeiket, már a kóstolgatásban jól lehetett lakni. Igaz itt azért nem a francia sajt különlegességek versenyeztek, de azért rátaláltunk jó pár igazi csemegére.

Visszafelé negyedórás várakozást követően mi is választottunk a frissensültekből, majd egy csendesebb parki padot, asztalt választva a Szécsényi fürdő közelében, elfogyasztottuk a mennyei falatokat. Tökéletes nap volt, megcsodáltam a lemenő nap utolsó fényeit, ahogy végig siklik a vár falain, majd ahogy lassan, lustán eltűnik a napkorong a Hősök tere mögött.

szeptember 4

Korondon jártam
Beküldte fulopagi 2010. 09. 4-n 22:23-kor

Korondon ősi hagyományai vannak a fazekasságnak. Sokan Európa egyik legjelentősebb fazekas központjának tartják. A fazekasság a középkortól nőtt iparággá. A korondiak máz nélküli edényeknek sokféle változatát készítik, melyek jól bevált főzőedények. A fazekasság létalapját a falu nyugati határán, a Szakadát-patak bal partján előforduló szürke pala (agyag) képezi. A fazekasság mar hosszú idők óta jelen van a falu életében, amely apáról fiúra öröklődik. A korondi kerámia hírnevének köszönhetően a főút mentén árus árus hátán kínálja portékáit. Ha azonban valódi helyi népművészeti terméket szeretnél vásárolni, érdemes elkalandozni a kis utcákban, és olyan üzletet keresni, amely egyben fazekas műhely is. Nem utolsó érv emellett, hogy helyben megtekintheted a méltán híres korondi kerámia készítésének munkafázisait.

                               

Tányérszemű

óriásé ez a

föld,

korongostól,

ki parazsat
                                           
fúj

a holtszén-éjbe,

hogy bujkáló

tűzvirággal

oltsa éhét

a kemence.

/Ambrus Lajos: Kerámia/