május 22
Pityerszeren pityeregtemPünkösd hetében kiruccantunk pár napra, elsősorban az Őrség tájait, falvait jártuk be. Itt tipikus alpokaljai dombvidéki telepeken, un szereken éltek az emberek, illetve még ma is megmaradt ez a települési forma. Utolsó nap értünk Pityerszerre. ahol az eredeti településszerkezetet bemutató műemlékegyüttest lehet megtekinteni. Gyönyörű környzetben, egy dombtetőn helyezkedik el a néhány, szépen helyreállított ház. Körbejártam a terepet, kattingattam folyamatosan, rengeteg apró részlet ragadott meg, majd elővéve az állványomat nekiálltam a tájat, illetve a belső szobákban rejlő tárgyakat fotózni. Párom hátramaradt, hagyott kibontakozni, illetve az időközben odaérkező turista csoporthoz csapódva hallgatta a helyzet hozta idegenvezetést. Miután a csoport busza kigurult a parkolóból megkeresett, és elkezde figyelni mivel bibelődöm éppen. Pár perc billegés után halkan megkérdezte, hogy szándékosan nem kapcsoltam ki a stabilizátort a gépemen, mert ahogy emlékszik, úgy mondtam, hogy állványon, pont ellenkező hatással van a gépre, beremeg és ettől homályos, életlen lesz a kép. Ránéztem, aztán le a gépre, és nem tudom mi történt velem, olyan elkeseredett lettem, és elkezdett még a könnyem is folyni, hogy ilyen lökött egy nő vagyok, és ez nem lehet igaz, egy csomó jónak igérkező képem tönkrevágtam. Én magam is megdöbbentem, hogy ilyen túlzóan reagáltam a bakira, de egyszerűen csak folytak a könnyeim. Párom nevetett, vigasztalt, hogy ilyen előfordul, és ne rágjam ezen magam, de hát dühös voltam rendesen magamra. Kárpótlásul, hogy megnyugodjon a lelkem meghívott egy jégkrémre. Miközben az árnyas fák alatt nyaltuk a fagyit, néztük a tájat, lazítottunk, egyszercsak felkiálltott, hogy már érti mi történhetett, miért sírtam. Hát Pityerszeren vagyunk, ezért tört el a mécses! Igy esett, hogy Pityerszeren pityeregtem.
Megjegyzem szerencsére a képek sikerültek, ha van kedved nézd meg.
