Beküldte admin 2010. 05. 22-n 22:10-kor

Pünkösd hetében kiruccantunk pár napra, elsősorban az Őrség tájait, falvait jártuk be. Itt tipikus alpokaljai dombvidéki telepeken, un szereken éltek az emberek, illetve még ma is megmaradt ez a települési forma. Utolsó nap értünk Pityerszerre. ahol az eredeti településszerkezetet bemutató műemlékegyüttest lehet megtekinteni. Gyönyörű környzetben, egy dombtetőn helyezkedik el a néhány, szépen helyreállított ház. Körbejártam a terepet, kattingattam folyamatosan, rengeteg apró részlet ragadott meg, majd elővéve az állványomat nekiálltam a tájat, illetve a belső szobákban rejlő tárgyakat fotózni. Párom hátramaradt, hagyott kibontakozni, illetve az időközben odaérkező turista csoporthoz csapódva hallgatta a helyzet hozta idegenvezetést. Miután a csoport busza kigurult a parkolóból megkeresett, és elkezde figyelni mivel bibelődöm éppen. Pár perc billegés után halkan megkérdezte, hogy szándékosan nem kapcsoltam ki a stabilizátort a gépemen, mert ahogy emlékszik, úgy mondtam, hogy állványon, pont ellenkező hatással van a gépre, beremeg és ettől homályos, életlen lesz a kép. Ránéztem, aztán le a gépre, és nem tudom mi történt velem, olyan elkeseredett lettem, és elkezdett még a könnyem is folyni, hogy ilyen lökött egy nő vagyok, és ez nem lehet igaz, egy csomó jónak igérkező képem tönkrevágtam. Én magam is megdöbbentem, hogy ilyen túlzóan reagáltam a bakira, de egyszerűen csak folytak a könnyeim. Párom nevetett, vigasztalt, hogy ilyen előfordul, és ne rágjam ezen magam, de hát dühös voltam rendesen magamra. Kárpótlásul, hogy megnyugodjon a lelkem meghívott egy jégkrémre. Miközben az árnyas fák alatt nyaltuk a fagyit, néztük a tájat, lazítottunk, egyszercsak felkiálltott, hogy már érti mi történhetett, miért sírtam. Hát Pityerszeren vagyunk, ezért tört el a mécses! Igy esett, hogy Pityerszeren pityeregtem.

Megjegyzem szerencsére a képek sikerültek, ha van kedved nézd meg.