Beküldte fulopagi 2010. 12. 27-n 16:04-kor

 

Még javában tartott a karácsony, amikor hajnali 3-kor berreget az óra. Borzasztó érzés, amikor éppen álomba merülnél, mert addig járt az agyad, kavarogtak a gondolatok, hogy mindent beraktál-e a csomagba, meg mit hagysz otthon, mit felejthettél még el.

Aztán indulás neki a hóesésben, mert éjjelre megérkezett a mások által oly nagyon várt fehér karácsony is! Az utcánkban mi voltunk az első mohikánok, tulajdonképpen jó volt nézni, ahogy mély nyomott hagyunk a friss hóban.. Az M3 szakaszosan volt takarítva, csúszós-nyálkás szakaszokat hirtelen váltották hófedte csapásnyomok. Aztán beértünk két hókotrót, akik egymás mellett komótosan nyomták el a havat, szép kis konvojt kialakítva maguk mögött, és a hozzánk hasonló, ki tudja mi okból, de elszánt örültek lassú 30-40-es tempóban araszoltak mögöttük. Persze voltak olyanok, akik ki-be vágtak egyik sávból a másikba, beelőzve néhány autóst a kialakult sorban, hát gratulálok az ilyen intelligenciához. Debrecen közelében aztán alábbhagyott a havazás, és már simán haladtunk tovább.

Király-hágó közelében kicsit csúszott az út, de ettől eltekintve rendben haladtunk célunk felé. Aztán egy szerpentines, hegyvidékes szakasz következett. Kapaszkodtunk felfelé, amikor hirtelen egy őz termett a kocsi előtt. Az egész egy pillanat alatt zajlott le, átbújt a korlát alatt, és már az úton is volt. Fékezés, csapódás, az őz kapálózik a földön, pörög ki a lába, mi meredten nézünk előre, akkor vettem észre, hogy a szemben sávban állunk. Őz felugrik, ijedten néz jobbra-balra, aztán uzsgyi fel a hegyoldalon, eltűnik, mintha ott sem lett volna.

Párom kiszállt, szemrevételezte a kocsit, összeszedte a lehulló műanyag darabokat. Gyanús volt neki, hogy folyamatosan megy a ventillátor, de aztán végül továbbindultunk, mert elég pocsék helyen történt az eset, és félő volt, hogy nekünk jön valaki. Pár kilométer megtétele után nyilvánvaló vált, hogy elfolyt a hűtővíz, tehát meg kellett újból állni. Most mit csináljunk, előttünk a hegy még felfelé, inkább visszagurultunk lefelé az utolsó településig, ami szerencsére közel volt.

A falu határában megpillantottam egy nagy autószervizt, ahol persze, csak a biztonsági őr, meg a kutyái fogadtak. Arra jó volt, hogy mutatott egy házat, hova menjünk, ott hátha segítenek. Elindultunk az irány felé, amit mutatott, a sárga ház felé, ott senki, a szomszédos kocsmában viszont nagy volt a forgalom. Párom oda be, jön kifelé egy megtermett úrral, hogy majd az megnézi. Bele is kukkantott, és hát ő is megállapította, hogy bizony az ütődéstől valóban megsérült a hűtő, eldeformálódott, ezt bíz eddig is tudtuk. Vázolta, amit tenni lehet. Hagyjuk az udvarában a kocsit, holnap hoznak bontóból alkatrészt, oszt beszerelik. Itt a közelben van egy panzió ott meg addig elleszünk. Nahát, ezt így elsőre talán azért mégsem, gondolkodjunk azért tovább, hiszen a kocsi tele cuccal, síelésre, szilveszterre, kirándulásra, fotózásra is készültünk. Az ürge nem értette a dolgot, hát az udvarán csak ellesz az a kocsi, volt már nála nagyobb értékű masina is ugyebár. Csak ingattuk a fejünket, hogy ez nem a legjobb megoldás, na aztán ezen jól berágott, hogy mi ilyen bizalmatlanok vagyunk.

Közben jött két másik szaki is, akik szintén belenéztek a kocsiba, majd közölték, hogy nekik otthon van elfekvőben hűtőjük, igaz, hogy nem éppen ehhez a kocsihoz való, de majd valahogy megoldják a problémát, a fölös részeket eldugaszolják, átkötik, nem lesz gond. Ezzel be is pattantak a járgányukba, azzal, hogy mindjárt jönnek vissza. Közben telefonálás haza, hogy mit lehetne tenni. Mondták, hogy amint lehet felveszik a kinti partnerrel a kapcsolatot, és ha megoldható, kiküldenek autómentőt. Közben szakik vissza, ingatták a fejüket, hogy sajna mégsem jó a ketyerűjük, mert itt-ott-amott, szóval sehogy sem stimmel. Végül mégis az lenne jó, ha elgurulnánk abba a panzióba, ott elalszunk, aztán majd holnap szereznek ők hűtőt, nem lesz gond.

Végül megköszöntük a felajánlott segítséget, de mondtuk, hogy egyelőre várakozunk, mert esetleg autómentővel valahogy megoldjuk a dolgot. Telefon újból, megadtuk a pozíciónkat, aztán berendezkedtünk a több órás várakozásra. Ekkor egy kicsit bepánikoltam, mert elképzeltem, hogy itt éjszakázunk a fagyhalálban a kocsiban, egy falu szélén, az ismeretlenben. Na erre az én párom, egyből, hogy ez így nem mehet, megkeressük azt a panziót, a kocsi lehűlt annyira, hogy odáig eldöcögtünk valahogy. A tulajok kedvesek voltak, kaptunk meleg szobát, ők is mondták, bármiben segítenek, de hát elég rosszkor jött ez a szerencsétlenség, mert hát ugye ünnep van, és minden zárva. Én lefeküdtem a finom meleg ágyikóba, és félálomba merültem. Párom közben telefonálgatott, végül már egy itteni képviselővel egyeztetett. A tulajdonos hölgy tolmácsolt neki, mert bizony románul egy szót sem értünk. Egyszer csak jön mosolyogva az én párom, hogy itt az utánfutós kocsi, és már rakják is fel a kocsinkat, és megyünk, mégis ott éjszakázunk Csikszeredán, rendben lesz minden. Ugrottam fel egyből, megköszöntük a szívességüket, nem engedték, hogy kifizessük a szobát, örültek, hogy segíthettek a bajban.

Na, a következő 4 óra azért kemény volt, azt hittem már soha nem érünk oda. Nem tudom milyen kisbusz volt, nem mai darab az biztos, akárhogy fűtött elől, hátra egy foknyi sem jött belőle, lefagytak a lábujjaim. Az utazó sebességünk átlag 30-40 körül mozgott, elkezdett esni a hó, jaj mondom, csak meg ne csússzon most meg ezen a kanyargós,kátyúval tűzdelt úton. Nagyon vidám, kedves pasi volt a sofőr, csak a románon kívül, más nyelven nem beszélt, így a mosolygáson kívül nehezen értettük meg egymást. Aj, mikor megláttam a város fényeit, ahogy ereszkedtünk alá a Hargitán, mintha a mennyország tárult volna elém, hát mégis megérkeztünk! 

december 23

Karácsony
Beküldte fulopagi 2010. 12. 23-n 00:30-kor

Üzenget a tájnak a tél,                
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:

Békével öltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, –
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, –
kivirágzik minden madárnyom.

 

/Csanádi Imre: Karácsonyi angyalok/