április 8

Húsvét
Beküldte fulopagi 2010. 04. 8-n 21:49-kor

Húsvét vasárnapján kora reggel kocsiba ültünk, és irány Hollókő. Szerencsénkre gyönyörű napos, kora tavaszi időt fogtunk ki, csalogatott a kirándulásra. A falu határához érve a rend őrei, illetve a falu polgárőreinek csapata fogadott bennünket, akik lelkesen irányították az akkor még csak gyéren csordogáló gépkocsikat. Érdekes módon a korán érkezőket a falu szélén állították meg parkolni, és ahogy telt az idő, úgy nyitották meg a belső utcákat a gépjárművek hada előtt. Persze véges a falu befogadóképessége, és a délben érkezők már több kilométerre a határban kaptak csak helyet.

Igazán nagyon bájos, magával ragadó település Hollókő, első pillantásra beleszerettem. Az útikönyvek szerint Közép-Európa legépebben megmaradt, egységes palóc építészeti stílust tükröző faluja, amelynek legnagyobb értéke az Ófalu nagy részét kitevő, 58 védett épületet magába foglaló falurezervátum, mely őrzi a XVII. századi népi építészet remekműveit. 1987 óta része a világörökségnek.

Végigsétáltunk a főutcán, amely egyben az egyetlen utca, és már útközben megcsodáltuk a díszes népviseletbe öltözött ünnepre készülő embereket. Hamarosan a templomhoz értünk, ahol éppen kezdődött a szabadtéri istentisztelet. A programot előzetesen nem igen figyeltünk, így nagyon örültünk, hogy éppen a kezdésre csöppentünk ide. Előkaptam a gépemet, és kezdtem bőszen kattintgatni. Egyszerűen feledhetetlen a hangulat, az itteni emberek hite. Gyönyörűséges volt az objektíven keresztül figyelni az arcokat, mozdulatokat, a ruhák színeit, változatosságát. De az itteni emberek nemcsak a ruhájukban voltak színpompásak, de láthatóan a lelküket is ünnepi díszbe öltöztették. Tudom, hogy ez már turisztikai látványosság is, vagy lehet, hogy már sokan csak annak vélik, de nem, az itteniek még megélik ezeket az eseményeket a szívükkel is. Nagyon tetszett a falu papja, aki a belülről sugárzó derűvel celebrálta a Szentmisét. Körben, áhítattal figyelte a falu apraja-nagyja, illetve a népes vendégsereg. Itt lettem figyelmes egy tündéri, népviseletbe öltözött kisfiúra, aki rögtön arra inspirált, hogy megörökítsem. Több gyermek is volt persze, de valamiért nekem Ő tűnt ki közülük, igazi egyéniség már most. Róla nagyon sok képet, portrét készítettem, nagyon hálás „modell” volt. Persze voltak még kedvencek, egy táncoló szeplőkkel megáldott nagyobbacska lányka, aki még igazi szende korszakát éli, vagy a karon ülő kicsi lány.


Na és az idősebb, elsősorban hölgyek, nénik, akik igazán, mélyen belefeledkeztek a szertartásba, és mély átéléssel követték a ceremóniát. Persze a férfiak sem hiányoztak, de inkább szemlélődök voltak, mint aktív résztvevők. Aztán az áldást követően, elindult a körmenet, gyerekekkel az élen, majd a díszes felnőtt haddal körülvéve a pap vitte az ereklyét.

A misét követően indult az igazi vigasság, eszem-iszom, népi művészi vásár. Végig haladva a soron szóba elegyedtünk a mesterekkel, elbeszélgettünk, volt ott ötvös, kádár, tojásfestő, hímző asszonyok, méhész, szövőnő… A színpadon csoportok ropták a táncot, s míg ők pihentek, zenészek húzták a nótát a vendégek fülébe. A falu utcáin férfiak locsolták vödörből az eladó helybéli lányokat, illetve időnként a szépen népviseletbe erre a célra beöltöztetett, mit sem sejtő vendég lányok is kaptak a nyakukba egy adaggal a vödörből. Volt sikongatás, hancúrozás, persze élvezte mindenki a mókát, a fiúk és a lányok is egyaránt. Aztán jöttek a vásári komédiások, gólyalábasok, harsány dobpergés kíséretében vonultak végig az utcán.

Késő délutánra aztán el kezdett cseperegni az eső, így mi is elindultunk hazafelé, sok képpel, és élménnyel a tarsolyunkban.

Locsolkodás

Ide kattintva nézd meg a többi képet is!