július 9

Tánc az élet
Beküldte admin 2010. 07. 9-n 23:22-kor

2010. június 24-29. között Győrben rendezték meg a VII. Magyar Táncfesztivált, amely a magyar táncművészet legnagyobb ünnepe. A rendezvénysorozat keretében a magyar és nemzetközi táncművészet vezető együttesei vettek részt: a klasszikus balettől, a néptáncon át az alternatív, modern, kortárs előadásokig a táncművészet minden műfaja képviseltette magát.

. . .

...

Ezen a kimagasló programsorozaton vehettem részt Szabó Béla fotóművész, a helyi fotóklub elnökének vezetésével szervezett workshopon. Lehetőséget kaptunk arra, hogy az előadásokon fotókat készíthessünk. Nagy kihívás volt számomra, mert ez volt az első alkalom, hogy színpadi előadás alkalmával “élesben” fotózzak.

. . .

...

A Tenkes kapitányával kezdtünk, melyet a Honvéd Táncszínház előadásában láttunk. Gondolom mindenki emlékszik, vagy hallomásból tudja, hogy ez volt a Magyar Televízió első, méltán nagysikerű sorozata, amely alapján állították színpadra a művet. A zenés-táncos darab a néptánc segítségével mutatja be a sorozat izgalmasabb epizódjait, a kuruc-labanc világot, a Rákóczi-szabadságharc idején. Őszintén bevallom, korábban nem igazán kedveltem az ilyen jellegű darabokat, de ez akkor pillanatok alatt magával ragadott. Persze, hatalmas koncentrációt igényelt, hogy az egyik szemem szinte végig a keresőn keresztül figyelte a darabot, közben pedig a másikkal pásztáztam az egész színpadot, nehogy lekéssek valamiről. Hatalmas a Győri Nemzeti Színház színpada, ha jól emlékszem kishazánkban a legnagyobb. Szóval, ebből adódóan folyamatosan zajlottak az események. Nagy sikere volt az együttesnek, vastapssal jutalmazták a nézők előadást.

. . .

...

Ezt követően a Miskolci Nemzeti Színház tánckarának előadásában a Rómeók és Júliák darabot láttuk, fotóztuk. Ez már egy jóval kisebb teremben (Kisfaludy terem) adták elő kisszínpadon. Sajnos itt nem voltam elég szemfüles, és a jobb nézőpontú helyeket gyorsan elfoglalták. Ráadásul pechem is volt, mert az egyik szereplő hölgy, aki a narrátor szerepét töltötte be, ahogy később kiderült, végig totálban előttem ült. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy táncos darabban csak az utolsó 5 percben használja vki a balettcipőit. Na mindegy, ha nehezen is, de megoldottam a feladatot. Rómeók és Júliák, nos ez nem egy Shakespeare adaptáció, az biztos. A kíváncsiságomat felkeltette, szívesen megnézném és próbálnám befogadni csupán nézőként is. Alapvetően a férfi-nő kapcsolatról szólt, a szerelemről, amely nem mindig olyan magasztos, mint abban a bizonyos címadó darabban.

. . .

...

A fárasztó, de a hasznos tapasztalatokat nyújtó első nap után következett a folytatás, mégpedig a Közép-Európa Táncszínház Carneval előadásával. Tetszett nagyon. Egy képzeletbeli karnevál, tele erővel, dinamikával, harccal, szövevénnyel. A középpontban az örök átváltozás áll tele ellentéttel, amelyre feloldást nem kaptunk. Talán nem is az a lényeg, hogy pontosan értsd mit akar mondani a darab, hanem, hogy dübörögjön valami odabent a szívedben. Azt hiszem ezt sikerült elérniük. A darab egyébként nehezen fotózható volt, minimális fény (a vakut sem lehetett használni érthető okokból), emellett dinamikus mozgás, szóval ügyeskedni kellett, hogy elkapjuk a pillanatot.

. . .

...

Ezt követően jött az általam izgatottan várt Urban Dance Theatre: Connections hip-hop táncelőadása. A többiek ezt kihagyták, csak Bélával ketten vadásztunk itt is a pillanatokra. Nos a “Connections – contemporary freestyle hip-hop show” ötvözi a hip-hop stílusok különleges, egyedi mozgásanyagát, zenei sokszínűségét és a kortárs táncszínház látványelemeit, dramaturgiai világát. Fantasztikus volt látványilag, hangulatilag, nagyon élveztem. Be kell valljam azonban, hogy ez a műfaj számomra nem igazán ilyen nagy színpadra való, és fotózás szempontjából sem volt igazán jó perspektíva a nézőtérről, így hát nehezen volt megfogható a mozgás. Sokszor már a szem sem bírta követni a mozgást, nem csoda, ha a masina kiakadt. :)

. . .

...

A következő kisszínpadi előadásnál előrelátó voltam, és egy ismerőst megkértem, foglaljon helyet számomra. Így mindjárt más volt. A kis termeknek megvan az az előnye, hogy szinte részévé válsz a produkciónak. A Budapest Táncszínház előadásában láthattuk a Koreográfus-vallomások táncdarabot, illetve a Flabbergastot. Hát ez igazán érdekes volt, amolyan modern. A címből adódóan több produkcióból állt, un vallomásokból, melyet hangjáték is kísért, azon keresztül is vallanak a koreográfusok az életről, kapcsolatról, belső hitvallásukról, azt hiszem… Igazi kapcsolatot nem véltem felfedezni a produkciók között, kicsit kusza volt az egész nekem. A táncos produkciók nem mindegyike volt számomra nyerő. A Flabbergastnál aztán teljes képzavar jött, nem igazán tudtam követni már agyilag az eseményeket, csak kattintgattam. Nagyon kifáradtam addigra. Talán még egyszer meg kellene próbálkoznom ezekkel a darabokkal is, hátha befogadóbb lennék.

. . .

...

Az előadások előtt, illetve azokat követően, a színház előtti szabadtéri színpadon is számos meghívott táncstúdió mutatta be produkcióit. Itt is lőttem jó pár képet, bár ez már egész más világ.

. . .

...

. . .

...