Posted on július 25th, 2010 at 8:46 DU. by fulopagi

 

 

július 9

Tánc az élet
Posted on július 9th, 2010 at 11:22 DU. by admin

2010. június 24-29. között Győrben rendezték meg a VII. Magyar Táncfesztivált, amely a magyar táncművészet legnagyobb ünnepe. A rendezvénysorozat keretében a magyar és nemzetközi táncművészet vezető együttesei vettek részt: a klasszikus balettől, a néptáncon át az alternatív, modern, kortárs előadásokig a táncművészet minden műfaja képviseltette magát.

. . .

...

Ezen a kimagasló programsorozaton vehettem részt Szabó Béla fotóművész, a helyi fotóklub elnökének vezetésével szervezett workshopon. Lehetőséget kaptunk arra, hogy az előadásokon fotókat készíthessünk. Nagy kihívás volt számomra, mert ez volt az első alkalom, hogy színpadi előadás alkalmával “élesben” fotózzak.

. . .

...

A Tenkes kapitányával kezdtünk, melyet a Honvéd Táncszínház előadásában láttunk. Gondolom mindenki emlékszik, vagy hallomásból tudja, hogy ez volt a Magyar Televízió első, méltán nagysikerű sorozata, amely alapján állították színpadra a művet. A zenés-táncos darab a néptánc segítségével mutatja be a sorozat izgalmasabb epizódjait, a kuruc-labanc világot, a Rákóczi-szabadságharc idején. Őszintén bevallom, korábban nem igazán kedveltem az ilyen jellegű darabokat, de ez akkor pillanatok alatt magával ragadott. Persze, hatalmas koncentrációt igényelt, hogy az egyik szemem szinte végig a keresőn keresztül figyelte a darabot, közben pedig a másikkal pásztáztam az egész színpadot, nehogy lekéssek valamiről. Hatalmas a Győri Nemzeti Színház színpada, ha jól emlékszem kishazánkban a legnagyobb. Szóval, ebből adódóan folyamatosan zajlottak az események. Nagy sikere volt az együttesnek, vastapssal jutalmazták a nézők előadást.

. . .

...

Ezt követően a Miskolci Nemzeti Színház tánckarának előadásában a Rómeók és Júliák darabot láttuk, fotóztuk. Ez már egy jóval kisebb teremben (Kisfaludy terem) adták elő kisszínpadon. Sajnos itt nem voltam elég szemfüles, és a jobb nézőpontú helyeket gyorsan elfoglalták. Ráadásul pechem is volt, mert az egyik szereplő hölgy, aki a narrátor szerepét töltötte be, ahogy később kiderült, végig totálban előttem ült. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy táncos darabban csak az utolsó 5 percben használja vki a balettcipőit. Na mindegy, ha nehezen is, de megoldottam a feladatot. Rómeók és Júliák, nos ez nem egy Shakespeare adaptáció, az biztos. A kíváncsiságomat felkeltette, szívesen megnézném és próbálnám befogadni csupán nézőként is. Alapvetően a férfi-nő kapcsolatról szólt, a szerelemről, amely nem mindig olyan magasztos, mint abban a bizonyos címadó darabban.

. . .

...

A fárasztó, de a hasznos tapasztalatokat nyújtó első nap után következett a folytatás, mégpedig a Közép-Európa Táncszínház Carneval előadásával. Tetszett nagyon. Egy képzeletbeli karnevál, tele erővel, dinamikával, harccal, szövevénnyel. A középpontban az örök átváltozás áll tele ellentéttel, amelyre feloldást nem kaptunk. Talán nem is az a lényeg, hogy pontosan értsd mit akar mondani a darab, hanem, hogy dübörögjön valami odabent a szívedben. Azt hiszem ezt sikerült elérniük. A darab egyébként nehezen fotózható volt, minimális fény (a vakut sem lehetett használni érthető okokból), emellett dinamikus mozgás, szóval ügyeskedni kellett, hogy elkapjuk a pillanatot.

. . .

...

Ezt követően jött az általam izgatottan várt Urban Dance Theatre: Connections hip-hop táncelőadása. A többiek ezt kihagyták, csak Bélával ketten vadásztunk itt is a pillanatokra. Nos a “Connections – contemporary freestyle hip-hop show” ötvözi a hip-hop stílusok különleges, egyedi mozgásanyagát, zenei sokszínűségét és a kortárs táncszínház látványelemeit, dramaturgiai világát. Fantasztikus volt látványilag, hangulatilag, nagyon élveztem. Be kell valljam azonban, hogy ez a műfaj számomra nem igazán ilyen nagy színpadra való, és fotózás szempontjából sem volt igazán jó perspektíva a nézőtérről, így hát nehezen volt megfogható a mozgás. Sokszor már a szem sem bírta követni a mozgást, nem csoda, ha a masina kiakadt. :)

. . .

...

A következő kisszínpadi előadásnál előrelátó voltam, és egy ismerőst megkértem, foglaljon helyet számomra. Így mindjárt más volt. A kis termeknek megvan az az előnye, hogy szinte részévé válsz a produkciónak. A Budapest Táncszínház előadásában láthattuk a Koreográfus-vallomások táncdarabot, illetve a Flabbergastot. Hát ez igazán érdekes volt, amolyan modern. A címből adódóan több produkcióból állt, un vallomásokból, melyet hangjáték is kísért, azon keresztül is vallanak a koreográfusok az életről, kapcsolatról, belső hitvallásukról, azt hiszem… Igazi kapcsolatot nem véltem felfedezni a produkciók között, kicsit kusza volt az egész nekem. A táncos produkciók nem mindegyike volt számomra nyerő. A Flabbergastnál aztán teljes képzavar jött, nem igazán tudtam követni már agyilag az eseményeket, csak kattintgattam. Nagyon kifáradtam addigra. Talán még egyszer meg kellene próbálkoznom ezekkel a darabokkal is, hátha befogadóbb lennék.

. . .

...

Az előadások előtt, illetve azokat követően, a színház előtti szabadtéri színpadon is számos meghívott táncstúdió mutatta be produkcióit. Itt is lőttem jó pár képet, bár ez már egész más világ.

. . .

...

. . .

...

Posted on május 22nd, 2010 at 10:10 DU. by admin

Pünkösd hetében kiruccantunk pár napra, elsősorban az Őrség tájait, falvait jártuk be. Itt tipikus alpokaljai dombvidéki telepeken, un szereken éltek az emberek, illetve még ma is megmaradt ez a települési forma. Utolsó nap értünk Pityerszerre. ahol az eredeti településszerkezetet bemutató műemlékegyüttest lehet megtekinteni. Gyönyörű környzetben, egy dombtetőn helyezkedik el a néhány, szépen helyreállított ház. Körbejártam a terepet, kattingattam folyamatosan, rengeteg apró részlet ragadott meg, majd elővéve az állványomat nekiálltam a tájat, illetve a belső szobákban rejlő tárgyakat fotózni. Párom hátramaradt, hagyott kibontakozni, illetve az időközben odaérkező turista csoporthoz csapódva hallgatta a helyzet hozta idegenvezetést. Miután a csoport busza kigurult a parkolóból megkeresett, és elkezde figyelni mivel bibelődöm éppen. Pár perc billegés után halkan megkérdezte, hogy szándékosan nem kapcsoltam ki a stabilizátort a gépemen, mert ahogy emlékszik, úgy mondtam, hogy állványon, pont ellenkező hatással van a gépre, beremeg és ettől homályos, életlen lesz a kép. Ránéztem, aztán le a gépre, és nem tudom mi történt velem, olyan elkeseredett lettem, és elkezdett még a könnyem is folyni, hogy ilyen lökött egy nő vagyok, és ez nem lehet igaz, egy csomó jónak igérkező képem tönkrevágtam. Én magam is megdöbbentem, hogy ilyen túlzóan reagáltam a bakira, de egyszerűen csak folytak a könnyeim. Párom nevetett, vigasztalt, hogy ilyen előfordul, és ne rágjam ezen magam, de hát dühös voltam rendesen magamra. Kárpótlásul, hogy megnyugodjon a lelkem meghívott egy jégkrémre. Miközben az árnyas fák alatt nyaltuk a fagyit, néztük a tájat, lazítottunk, egyszercsak felkiálltott, hogy már érti mi történhetett, miért sírtam. Hát Pityerszeren vagyunk, ezért tört el a mécses! Igy esett, hogy Pityerszeren pityeregtem.

Megjegyzem szerencsére a képek sikerültek, ha van kedved nézd meg.

április 20

Müncheni kiruccanás
Posted on április 20th, 2010 at 10:13 DU. by fulopagi

április 8

Húsvét
Posted on április 8th, 2010 at 9:49 DU. by fulopagi

Húsvét vasárnapján kora reggel kocsiba ültünk, és irány Hollókő. Szerencsénkre gyönyörű napos, kora tavaszi időt fogtunk ki, csalogatott a kirándulásra. A falu határához érve a rend őrei, illetve a falu polgárőreinek csapata fogadott bennünket, akik lelkesen irányították az akkor még csak gyéren csordogáló gépkocsikat. Érdekes módon a korán érkezőket a falu szélén állították meg parkolni, és ahogy telt az idő, úgy nyitották meg a belső utcákat a gépjárművek hada előtt. Persze véges a falu befogadóképessége, és a délben érkezők már több kilométerre a határban kaptak csak helyet.

Igazán nagyon bájos, magával ragadó település Hollókő, első pillantásra beleszerettem. Az útikönyvek szerint Közép-Európa legépebben megmaradt, egységes palóc építészeti stílust tükröző faluja, amelynek legnagyobb értéke az Ófalu nagy részét kitevő, 58 védett épületet magába foglaló falurezervátum, mely őrzi a XVII. századi népi építészet remekműveit. 1987 óta része a világörökségnek.

Végigsétáltunk a főutcán, amely egyben az egyetlen utca, és már útközben megcsodáltuk a díszes népviseletbe öltözött ünnepre készülő embereket. Hamarosan a templomhoz értünk, ahol éppen kezdődött a szabadtéri istentisztelet. A programot előzetesen nem igen figyeltünk, így nagyon örültünk, hogy éppen a kezdésre csöppentünk ide. Előkaptam a gépemet, és kezdtem bőszen kattintgatni. Egyszerűen feledhetetlen a hangulat, az itteni emberek hite. Gyönyörűséges volt az objektíven keresztül figyelni az arcokat, mozdulatokat, a ruhák színeit, változatosságát. De az itteni emberek nemcsak a ruhájukban voltak színpompásak, de láthatóan a lelküket is ünnepi díszbe öltöztették. Tudom, hogy ez már turisztikai látványosság is, vagy lehet, hogy már sokan csak annak vélik, de nem, az itteniek még megélik ezeket az eseményeket a szívükkel is. Nagyon tetszett a falu papja, aki a belülről sugárzó derűvel celebrálta a Szentmisét. Körben, áhítattal figyelte a falu apraja-nagyja, illetve a népes vendégsereg. Itt lettem figyelmes egy tündéri, népviseletbe öltözött kisfiúra, aki rögtön arra inspirált, hogy megörökítsem. Több gyermek is volt persze, de valamiért nekem Ő tűnt ki közülük, igazi egyéniség már most. Róla nagyon sok képet, portrét készítettem, nagyon hálás „modell” volt. Persze voltak még kedvencek, egy táncoló szeplőkkel megáldott nagyobbacska lányka, aki még igazi szende korszakát éli, vagy a karon ülő kicsi lány.


Na és az idősebb, elsősorban hölgyek, nénik, akik igazán, mélyen belefeledkeztek a szertartásba, és mély átéléssel követték a ceremóniát. Persze a férfiak sem hiányoztak, de inkább szemlélődök voltak, mint aktív résztvevők. Aztán az áldást követően, elindult a körmenet, gyerekekkel az élen, majd a díszes felnőtt haddal körülvéve a pap vitte az ereklyét.

A misét követően indult az igazi vigasság, eszem-iszom, népi művészi vásár. Végig haladva a soron szóba elegyedtünk a mesterekkel, elbeszélgettünk, volt ott ötvös, kádár, tojásfestő, hímző asszonyok, méhész, szövőnő… A színpadon csoportok ropták a táncot, s míg ők pihentek, zenészek húzták a nótát a vendégek fülébe. A falu utcáin férfiak locsolták vödörből az eladó helybéli lányokat, illetve időnként a szépen népviseletbe erre a célra beöltöztetett, mit sem sejtő vendég lányok is kaptak a nyakukba egy adaggal a vödörből. Volt sikongatás, hancúrozás, persze élvezte mindenki a mókát, a fiúk és a lányok is egyaránt. Aztán jöttek a vásári komédiások, gólyalábasok, harsány dobpergés kíséretében vonultak végig az utcán.

Késő délutánra aztán el kezdett cseperegni az eső, így mi is elindultunk hazafelé, sok képpel, és élménnyel a tarsolyunkban.

Locsolkodás

Ide kattintva nézd meg a többi képet is!

március 26

A kezdet a végzetem
Posted on március 26th, 2010 at 11:08 DE. by fulopagi

Végre van saját honlapom és blog oldalam! Születésnapi ajándékként, meglepetésként kaptam, teljes titoktartás mellett készült. Elsőként a portfolió oldalam feltöltésével foglalkoztam, nem is gondoltam volna, mennyi idő, amig a fotóimat leválogatom, szerkesztem, rendezem. Persze, közben folyamatosan kattingatok is, így mindig bővül a paletta. Imádok fotózni!

Karácsonyra kaptam meg az első profi felszerelésemet, és azóta élvezem ennek elsöprő előnyeit, gyönyöreit. Szerencsés helyzetben vagyok, mert megtehetem, hogy azzal foglalkozhatom, ami feltölt, pezsdít, igazi élvezet nyújt számomra.

Itt a blogomon elsősorban azt szeretném megörökíteni, megosztani másokkal, ahogy én látom a világot, elsősorban az objektíven keresztül. Remélem tetszeni fog nektek, és sikerül minél többet átadnom abból a varázslatból, ami engem elfog, amikor a fényképezőgépemmel megörökítek egy-egy vissza nem térő pillanatot.